Rémálmomban sem gondoltam volna...

Csodálatosan szépet álmodtam. Edward és én álltunk egy csodaszép helyen, sok virág volt körülöttünk, és óriási fák között. A tisztás romantikus volt, beleszerettem. Nem csak a tisztásba, hanem Edwardbe is.
A fűzöld, óriási szemeivel csábítóan nézett, száját ellenállhatatlan mosolyra húzta, és szőke hajába túrt. Fix, hogy elolvadtam miközben ezt álmodtam. A szemébe néztem, és megcsókolt...
Ebben a pillanatban ébredtem fel, mert rájöttem, hogy igazából is csókolózom, csak nem Edwarddel, hanem Gemmával a kutyámmal.
-Pfúj, Gemma, nemáár!-visítottam, mire az eb egy farokcsóválással jelezte, hogy neki ez teljesen oké.
Ránéztem a telefonomra, 6 óra. Így karácsony tájékán szokás szerint sötét volt. És egy üzenet! Feloldottam, majd a következő kötötte le a figyelmem:
"Jó reggelt szépség!"-Edward Grimes.
Szentszar! Edward első SMS-e. Hihetetlen, mert vele álmodtam, és küldött nekem üzenetet.
-Jó reggelt!- ásította Amber.- Hogy aludtál? Mert én teljesen jól. Kényelmes az ágyad.-vakarta meg a fejét.
-Az jó.- mondtam boldogan.- Mi a reggeli? Éhen halok!-simítottam végi a hasamon.
-Hát veled meg mi történt?-nézett kérdően. A kezébe nyomtam a telefonom, és elindultam a mosdóba. Összekötöttem a hajam, fogat mostam, és visszamentem a szobámba.
-Ez hihetetlen.-motyogta Amber.-A mázlis mindenedet!
-Tudom.-vigyorogtam.
Majd Amber visszafeküdt az ÉN ágyamba. Tudom, hogy a barátnőm, de van saját ágya is.
Kivettem a szokásos mackónadrágom és a szürke trikóm, és lementem reggelizni. kinyitottam a hűtőt, és kivettem a narancslevet. Előszedtem egy szép csíkos pohara, és teletöltöttem.
-Hmm. Ez finom.-motyogtam.
-Tudom, én csináltam.-szólalt meg egy férfihang.
-Úristen!-megragadtam egy kést- Mit akar?
-Állj! Nyugi, édesanyád segédje vagyok, és itt lakom átmenetileg, mert leégett a lakásom.
Remegve, egy bazinagy konyhakéssel a kezemben meredtem a 'kedves' lakótársnak.
-Nem hiszem el.-húztam fel a szemöldököm. Eléggé kötekedő vagyok mostanában, főleg férfiakkal kapcsolatban. Lehet, hogy hülye vagyok, de ez van!
-Először is tedd le szépen a kést.-utasított hátulról anyu. Ennek hatására, bár akaratom ellenére leraktam az asztalra a 'fegyverem' , de még mindig ugrásra készen álltam.- Ő itt Paul. 
-Remélem, nem ijesztettelek meg nagyon.-mosolygott Paul.
-Á, dehogyis, csak fel akartam vágni ezt a narancsleves dobozt.- sziszegtem szarkasztikusan.- És bocsi, hogy ki akartalak nyírni.-érintettem meg a vállát, a szemeibe néztem, és csábos mosolyt fűztem hozzá.
-Semmi gond!-mondta halkan.
Az érintésemtől vajon megbénult? Ez volt vele a célom. Egészen jóképű, sőt helyes fickó volt ez a Paul. És ami az arcát illeti, megbabonázott. 
Ami azt illeti, saját magamon is eléggé meglepődtem, miután felértem az emeletre, és végiggondoltam a történteket. Talán első látásra belezúgtam? Lehetetlennek tűnt. Akár egy csöpögős film. Hurrá, az életem, mint egy mexikói szappanopera. Bár a nagyik néznék. De ez most igazán nem lényeg.-elvigyorodtam saját őrült gondolatmenetemen, és bementem a vendégszobába...
Tele volt férfi ruhákkal... Basszus, nem jó házba jöttem, a nagy gondolkozás közben, mert Paul szobájában állok, és ennek szerintem nem lesz jó vége.
-Szia. Hát te?-szólalt meg mögöttem.
-Oh szia Paul. Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy... hogy van-e fogkrémed, mert nekem elfogyott.-nem jutott jobb az eszembe, amúgy sem vagyok egy agytröszt.
-Öh, de van. Milyet kérsz?-nézett rám összeszűkült szemekkel.
-A kék jó lesz.-böktem a mentolos fogpaszta felé.
-Tessék.
-Igazán köszönöm.-megfagyott a levegő. Elindultam kifelé, a felesleges mentolos izével a kezemben.
-Bella, várj! Azt szeretném kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni velem vacsorázni holnap.-mosolygott kicsit félénken. Olyan édes volt, komolyan, mint egy kiskutyus, akinek nem lehet nemet mondani, hogy nem kap falatkát.
-Persze.-fordultam vissza, egy kedves mosollyal.
-Este 8, Sushi bár?
-Tökéletes. ott leszek.-kacsintottam.
-Várlak!-kiáltott utánam.
                                                                        *********

Dél.
Két óra múlva Edwarddal fogok találkozni. Az első nagy találkozás. Vagyis a második, de az nem számított annak.
-Bella, gyere már!-ordított Amber az emeletről.-El fogsz késni!
-Jövök már, nyugi!
Felértem, és egy óriási sminkes doboz várt, az adrenalinnal felfűtött Amberrel az élen.
-Csüccs.-nyomott bele egy székbe.
-Csak ne legyen túl kihívó, csak ennyit kérek, ha már nem engeded, hogy én csináljam.
Elkezdte a sminkelést, én pedig elmerültem a kényeztetés világában...
-Bella, nézd meg!-utasított cuki, mégis erőteljes hangon.
-Ez tökéletes!
Nyomtam egy puszit a homlokára, majd elindultam kifelé. Beszálltam anyu kocsijába, és elhajtottam. Egész úton Paul és Edward jár a fejemben. 
Mikor odaértem a megbeszélt helyre, kipattantam a kocsiból, és a parkba siettem. Korán érkeztem, mert nem volt ott senki. Leültem egy padra, ami egy fa mellett volt, mert innen jól láttam, ha bárki érkezne.

Nem sokáig vártam, mikor megláttam egy kapucnis embert. Nézelődött, majd miután észrevette, hogy figyelem, elindult felém.
Ahogy közelebb ért, láttam, hogy nem az akit vártam, hanem egy borostás 40 körüli férfi, aki elég gorombán nézett rám. 100 méterre lehetett tőlem, mikor ösztönből felálltam, és gyors léptekkel a park mozgalmasabb felébe indultam. Hallottam, hogy egyre gyorsabban közeledik, ezért én is futásra vettem a tempót.
Lekanyarodtam, egy szűk sikátorba a mosdók mellett, hogy minél hamarabb a kocsimhoz érjek, de túl lassú voltam. 
Elkapta a karom és rángatni kezdett.
-Engedjen el!-visítottam.
-Jajj, édesem, ne kiabálj olyan nagyon, mert senki sem hall.-morogta. Dőlt róla a piaszag.
-Engedjen már...-megütött, eleredt az orrom vére.
-Mondtam, hogy ne kiabálj ribanc! Tudod mit akarok, essünk túl rajta szépen.-sziszegte.
Ekkor elkezdte rólam letépni a kabátot. Visítottam, ütlegeltem, de a nyakamnál elkapott. 
-Ne ficánkolj már annyira!-ordította.
Ekkor patakzani kezdtek a könnyeim. Nem akartam elhinni, hogy ilyen gyenge vagyok, és hogy mindjárt odaér, és nem bírom leállítani...