Igazából ez a vámpíros dolog csak bajt hoz rám, és magányos farkassá tesz.
Vajon Jack azért jött vissza, hogy felborítsa az életem, és utána vele legyek egész életemben? Apa-lánya öldöklés vámpír módra? Kellemes étlap! Rohadj meg!
Jackről áradt a piaszag. Hihetetlen, hogy a vámpírok is be tudnak rúgni.
-Sziasztok, kellemes ünnepeket!-kiáltotta George, aki elvitte Ambert, Johnt, és Kristent, meg a nagypapiékat sétálni. Legalább kevesebb embernek lesz baja, ha bekattanok.
Miután kiléptek az ajtón, Jack egy mozdulattal megfogta a csuklómat, és magához rántott. Olyan erősen szorította, hogy már fájt. Ezzel még jobban hergelni akart.
-Mutasd meg neki!-ordította, majd Edward elé lökött, mire én térdre estem. A lábam végigsúrlódott a szőnyegen, ami égető érzést idézett elő a bőrömön.
-Mr. Jones, fejezze be! Ne bántsa Bellát!-ordította Edward, miközben a segítségemre sietett. Én addig a földön kuporogtam, és próbáltam nyugtatni magam, nehogy valami gáz legyen...
Mikor Edward odalépett hozzám, Jack tolt rajta egyet, mire Edward a kanapéval felborult, majd a földön kötött ki.
Lélegzetem felgyorsult, tudtam, hogy elkerülhetetlen az egész. Nem akartam senkit bántani, de amíg én nem lépek közbe, valakinek komolyabb baja is eshet.
-Jack állj le!-ordított anyu artikulálatlanul. Ekkor felé fordult, és elindult Kat felé...
A testem hirtelen fellángolt, és egy szempillantás alatt ott termett Katrine előtt. A hátam begörbült, az izmaim megfeszültek, kezem karomszerű pózt vett fel, ajkam felhúzódott és fogaim közül halk morajlás tört fel.
-Menj innen!-sziszegtem. Láttam a szemében a csodálkozást, hogy csak erre reagáltam.
-Ezt nem véded?-ugrott a földön fekvő, eszméletét vesztett Edward mellé.
Ekkor azt vettem észre, hogy Paul mellettem áll, ugyanolyan pózban, mint én. Ő is...
-Bella, ne!-morogta Paul.-Csak ezt akarja, hogy nekimenj, és véletlenül Edwardot bánts.
-Menjünk ki a hóra 'apuci'.-sziszegtem, miközben felegyenesedtem.
-Én nem téged akarlak bántani Bella.-morogta. Hanem őket...
******
-Bella, minden rendeben?-kérdezte Edward, miközben apámmal kezet rázott. Nem válaszoltam, mert olyan volt, mintha ébren aludnék. Teljesen megéltem a 'történteket', még a térdem is fájt.
Lehet, hogy tényleg el kellene mondanom neki? És mi van, ha nem fog szeretni így? Ha bekattan, és elmondja olyannak, akinek nem kéne tudnia?
Nem tudom, miért feltételezek ilyeneket Edwardről, de azt tudom, hogy szeretem, és nem akarom felkavarni, tehát ezzel még várok egy kicsit... Mondjuk kb. 3-4 évet?
-Persze, csak innom kell valamit.-motyogtam, majd odamentem a bárpulthoz, hogy ledöntsek valami töményet. Nem bírom az ilyen stresszhelyzeteket. ÉS NEM VAGYOK ALKOHOLISTA!
-Mit kérsz?-kedveskedett Amber.
-Valami nagyon erőset.-morogtam.
-Valami gáz van, látom. Edward? Vagy Jack? Vagy az a szemét rohadék Paul?-kérdezte összeszűkült szemmel.
-Ha megígéred, hogy nem kezdesz el sikítani, akkor elmondom, de nem itt.-néztem komolyan a szemébe. Láttam rajta, hogy kezdi felfogni, hogy egy meghatározó dologról van szó.
-Fent?-motyogta alig hallhatóan.
-Menj, mindjárt követlek, csak ledöntök valamit.-vigyorogtam. Bólintott, majd felsietett.
Megfogtam egy whiskyes poharat, majd legurítottam, megráztam a fejem, majd felszaladtam a lépcsőn.
Láttam, hogy Paul összeszűkült szemmel figyel, ahogyan komoly fejet vágok, de nem vetettem rá nagyobb ügyet.
-Itt is vagyok!-mondtam, majd bezártam az ajtót.
-Meg akarsz ölni?-nevetett. Személy szerint ezt nem találtam viccesnek, főleg az után, amit mondok, vagyis mutatok neki.
-Figyelj, valakinek muszáj elmondanom, és benned bízom a legjobban. Szóval kérlek ne mondd el senkinek, amit most látni fog!-mondtam idegesen.
Nem fogom, nyugi!-mosolygott.
-Esküdj!
-Esküszöm a saját életemre, hogy senkinek el nem mondom azt a titkot, amit most rám bízol. -motyogta gépiesen, majd elmosolyodott.
-Oké, most semmiképpen se pánikolj! És ne sikíts, mert annak nem lesz jó vége.-morogtam, és ezzel lefagyasztottam az arcáról a mosolyt.
Felálltam, majd elfordultam. Nem akartam, hogy visítva ugorjon ki az ablakon, ezért úgy döntöttem, hogy a szolidabb formám mutatom meg neki...
-Na, mire várunk, mutasd a tetkód!-nevetett. Ez most komoly?! Azt hiszi, hogy varrattam egyet?
-Nyugi.-motyogtam, majd szép lassan megfordultam, majd a szemébe néztem, és aggodalmasan várta a reakciót.
-Baró.-motyogta csillogó szemekkel.-Kontaktlencse?
Erre nem tudtam mit lépni... Mégsem kéne, hogy elmondjam neki, hogy vámpír vagyok?
-Ja, szóval ne ijedj meg, ha mondjuk piros, meg ilyesmi...-motyogtam, majd kimentem a szobájából, és átsiettem az enyémbe, nehogy valaki észrevegyen. Megkönnyebbülve csúsztam le az ajtón, mikor felfigyeltem, arra, hogy valaki van a szobámban.
PAUL ÜLT AZ ÁGYAMON, LEHAJTOTT FEJJEL...
-Jó a szemed.-motyogta, miközben engem fürkészett. Basszus a szemem! De már másodszorra kap rajta, szóval valamit nagyon gyorsan ki kell találnom...
-Megijesztettél.-morogtam, majd felálltam, hogy jobban lássam a reakcióját. Ennyire még nem féltem attól, hogy rájönnek.
-Valamit ki kéne találnod nem? Végül is elmondhatom bárkinek...-monda érzéketlenül, miközben figyelte az arcom. Odaléptem hozzá, és megfogtam a vállát.
Valószínűleg erősen fogtam meg, mert felszisszent. Nem szoktam még meg, hogy erős vagyok.
-Ha bárkinek elmondod...
-Magyarázatot követelek!-mondta miközben ördögi vigyor ült ki az arcára, és felhúzta a szemöldökét.
-Majd pont neked mi?-nevettem.
-Jó, akkor könnyítek a dolgodon! Csók vagy magyarázat.-vigyorgott.
-Rohadék!-nevetve löktem rajta egyet, mire leesett az ágyról. Komolyan nem akartam... Muhahaa.
-Bocs.-morogtam.-Ez jár a kérdezgető embereknek!
-Akkor ezek szerint magyaráznod kell.-motyogta, majd visszamászott az ágyra.-Várom.
-Arra várhatsz!-nevettem. Jobb kedvem lett tőle, a hülye fejétől.
-Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz megtörni egy vámpírcsajt!-kacagott. A vámpír szó hallatán megfagyott a vér az ereimben. Ez meg honnan tudja?!
-Ezt honnan tudod?-motyogtam, miközben magam elé bambultam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése