Snowy night... 10.fejezet

Dublinban beköszöntött a tél, amire senki sem számított. Nem volt előrejelzés, hogy egy este (pontosabban 3 óra) alatt 50 cm hó esik! A közlekedés megállt, míg mi élveztük a zenét, és nem is szóltak, hogy nagy szarban, illetve hóban vagyunk...

Mikor az ikrek végeztek, hátra mentünk a színfalak mögé, és vártunk, amíg átvedlik magukat civilbe, az egyik biztonsági őr próbálta kinyitni az ajtót, de nem ment neki.
-Kisasszony! Kikukkantana az ablakon, hogy mi van az ajtó előtt, ha felemelem?-kérdezett udvariasan.
-Igen, miért is ne?-feleltem neki kedvesen. A pasas bakot tartott, majd felmásztam, és olyan látvány tárult elém, amire nem számított senki... 
-Hogy mi van az ajtó előtt? Bazi nagy hó.-néztem nagy szemekkel.-Hogy megyünk ki?
-Jó kérdés.-mondta, majd lerakott a földre.
Edward ekkor lépett ki az öltözőből. Odajött hozzám, és hátulról átölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra. Biztosan látta, hogy nagyon furán érzem magam.
-Mi a baj?-kérdezte boci szemekkel.
-Nézz ki az ablakon!-húztam fel a szemöldökömet.- Garantálom, hogy meglepődsz!
Felmászott az ablakba, majd kerek szemekkel leugrott.
-Ez hó. Sok hó. Nagyon-nagyon sok hó.-nézett maga elé bambulva.-Hogy fogunk kimenni? És a rajongók, még itt vannak?-kérdezte idegesen.
-Uram, sajnos az ajtókat nem bírjuk kinyitni.-mondta szomorúan az őr.
-Barney, kérem, hívjon valakit, aki ki tud minket szedni, ebből az istenverte helyről.-utasította egyre idegesebben az embert. Ebben a pillanatban megjelent John és rázni kezdte Edwardot.
-Nyugi, hallod, ne pánikolj, minden rendben van, vagyis lesz.-mondta mélyen a szemébe nézve. Amber és én csak álltunk ott, és nem tudtuk, hogy mitévők legyünk. John hozott egy széket, majd lenyomta rá a bambuló Edwardot.
-Edward, minden rendben?-kérdeztem, és megérintettem a vállát, azonban elhúzódott.
-Klausztrofóbiás, ilyenkor bepánikol, mert azt gondolja, beszorultunk, de csak akkor van baj, ha tényleg így van.-mondta halál-nyugodtan John. Tudta, ha most idegesen válaszol, Edward bekattan.
-Tudok segíteni?
-Csak azzal, ha megpróbálsz minél hamarabb kijuttatni minket innen.-nézett rám komoran. Ilyen komolynak sosem láttam őt. Nagyon szereti az öccsét, és nem akarja, hogy bármi baja is legyen, ezért vigyáz rá, akár a saját testével is védelmezné.-Nézzetek körbe Amberrel!
Elindultunk, és keresni kezdtünk, hátha van valahol egy ajtó. Találtunk egy faajtót, és benyitottunk. Emeletre vezetett.
-Menjünk?-kérdezte félve Amber.
-Nézzük meg.-mondtam minden bátorságomat összeszedve. Elindultunk felfelé. A lépcsők is fából voltam, méghozzá lyukasak, és a rések között le lehetett látni a helység legaljába. Hátborzongató volt, főleg a pókhálós részek. 
Egy folyosóra értünk, ahol csak pislákolt a fény. Itt már én is rendesen beijedtem.
-Tovább?-kérdezte Amber. Megpördültem, és elindultam jobbra, mert éreztem, hogy kiutat találok.
A megérzésem jó volt, mert bejutottunk az előadó terem kivetítő helyiségébe. Körbenéztem, hátha valami használható eszközt találok, mikor Amber megjelent mögöttem egy baltával.
-Most ki akarsz nyírni?-nevettem.
-Hát, ha az ajtó nem nyílik, akkor majd én kinyitom!-vigyorgott.
Gyors léptekkel visszamentünk a backstagebe, ahol a fiúk voltak.
-Megjöttünk vigyorogtam, majd meglóbáltam a baltát, de amilyen kétbalkezes vagyok nekivágtam a falnak.
-Óvatosan!-Mondta Barney. Elpirulással válaszoltam, hogy véletlen volt. 
Az őr ütni kezdte az ajtót, én addig odasomfordáltan Edwardhöz.
-Jobban vagy?-kérdeztem, miközben felemeltem a fejét. Könnyes szemekkel rázta meg a fejét.-Figyelj, most segítek, csak hunyd be a szemed.-utasítottam mosolyogva.
Kicsit habozott, majd megtette amit kértem. Finom csókolni kezdtem. Először hagyta magát, majd viszonozni kezdte, és egyre erősebb lett. Felállt a székről, majd átfogta a derekamat.
-Látom, már jobban vagy!-suttogtam, majd az ajkamba haraptam. Újból csókolni kezdett...
Pár perc múlva nagy robaj hallatszott, és mint a nyulak úgy ugrottunk szét, akik közé puskával lőttek. A robaj Barney volt, aki betörte az ajtót.
Felvettük a kabátokat, majd kimásztunk a résen, hogy kijussunk. Először én másztam ki, és mikor kiléptem a térdem fölé ért a hó. A hátsó kert gyönyörű volt a hóesésben.
-Hú, de hideg van!-dörzsöltem meg a tenyeremet.
Valaki megdobott egy hógolyóval. Amber volt az.
-Oh, igen?-néztem rá provokálóan.-Kérsz te is?-vigyorogtam, majd hozzávágtam egyet.
-Ne bántsd a csajom!-emelt fel John nevetve, majd a vállára vett, és pörögni kezdett.
-Tegyél le!-sikítottam, miközben a hátát ütlegeltem.
-Tedd le az én csajomat!-nyomott Edward John arcába egy hógolyót.
-Küzdjük!-tett le John, Edwardre összpontosítva.
-Tőlem!-vigyorodott el Ed.
A fiúk, mint akiket puskából lőttek ki, úgy estek egymásnak és birkózni kezdtek a hóban.
Figyeltem, ahogyan ölik egymást, de Amber a hátamra vetette magát.
-Héjj!-visítottam.-Szállj le rólam!
-Majd ha piros hó esik!-kacagott.
-Ha harc, hát legyen harc!-kiáltottam, majd teljes erőmből belerúgtam a mögöttünk lévő fába, aminek az ágain megmaradt hó Amber nyakába hullott.
-Ó te!-köpködte a havat, majd lesöpörte magáról.-ezért még kapsz, de nem most, mert mindjárt megfagyok!-mondta, majd dideregni kezdett.
Hátra néztem, és az ikrekről is jégcsapok lógtak.
-Mi van emberek, itt csak én nem fázom?-kérdeztem büszkén.
-Mindjárt fogsz!-kacagott gonoszan John, majd Edward segítségével megfürdetett a hóban.
-Engedjetek el!-sikítottam.
-Most már fázol?-kérdezte Ed ördögien, miközben összeszedett a hóból, és a karjában tartott.
-Így már nem annyira!-bújtam hozzá remegve. Nevetni kezdett, majd megcsókolt. A nyakába kapaszkodtam, és bevitt az ajtón.
Levetkőztünk, és csurom víz voltam.
-Adok ruhát.-mondta viccelődve Edward.
-Azt megköszönném.-mondtam reszketve.
Egy kinyúlt pólót és egy hosszú nadrágot hozott. Már nem volt rajta póló.
-Köszönöm.-mondtam melltartóra és bugyira vetkőzve. 
Közelebb lépett és átfogta a derekamat. Csábító csókot adott. Már éppen beleéltem magam, mikor tudtam, hogy nem mehetünk tovább, itt és most nem. 
-Felöltözöm.-mondtam, miközben eltoltam, magamnak megálljt parancsolva. Savanyú pofát vágott, és bólogatott.
-Sajnálom.-bújtam hozzá, miután felöltöztem.
-Hogy megyünk haza?-rontott be Amber.-Oh, bocsi, nem akartam zavarni.-mondta idegesen, mert látta, hogy Edwardon nincs póló.
-Nem zavarsz.-böktem ki féli rá figyelve.-Jó kérdés...-mondtam gondolkodóan.
-Azt mondták, hogy a külvárosban még nagyobb a hó, úgyhogy szerintem hotelben kell aludnunk.-mondta szomorúan.
-Hát nálunk van két szabad hely.-vágott közbe Edward, majd megölelt.
-Igaza van, mert így sosem juttok haza.-nyitott be John.
Amber rám nézett, mert várta, hogy én döntsek.
-Nekem oké.-mondtam szemöldökömet felhúzva. Edward megölelt.
Nem tudtam mire számíthatok, de a megérzéseim jók voltak az esténkkel kapcsolatban...