-Vámpírcsaj.-mondta közömbösen, majd felállt. A meglepetéstől köpni-nyelni nem tudtam.
-Csak ugratlak Bella, nem veszed észre?!-nevetett a hasát fogva.-Leszívod az ember energiáját, ahogy idegeskedsz. Komolyan innod kéne valami erőset!
-Nyugodt vagyok!-sziszegtem. Ismételten elgurult a gyógyszerem... Szóval akkor most ezt viccnek szánta?
Ekkor valaki benyitott a szobámba. Felé fordultam. Edward volt az. Nemár! Pedig most akartam kidobni Pault az ablakon...
-Zavarok?-motyogta, miközben az ajtófélfának támaszkodott a vállával. Olyan helyes volt, hogy el tudtam volna olvadni. Fekete zakó, fehér ing. Tiszta elegáns, mégis szexi. A szőke haja a szemébe lógott, arcát kissé megvilágította a lámpa fénye.
-Dehogy is! Gyere, Bella épp kiselőadást tart a vá... mondta vigyorogva Paul, de nem tudta befejezni, ugyanis hozzávágtam egy párnát.
-Kuss Paul!-morogtam, majd Edward felé fordultam. Reméltem, hogy nem tűnik fel neki a szemem színe ilyen félhomályban...
Kecsesen billegtem felé, majd a nyakába akasztottam a karom. Éppen csókolni akartam, amikor Paul ismét beleszólt.
-Öhm srácok, nem zavarok?-kérdezte még mindig az ágyamon fetrengve.
Edward finoman csókolni kezdett, majd egyre erősödött. Eddigi életem legjobb és legszebb csókját adta nekem. Egy borzasztó nap után tökéletes befejezés.
-Paul, kimennél, ha szépen megkérlek?-motyogtam bele a csókunkba, miközben Paul már fuldoklott a párnámtól.
-Kérned sem kell, már itt sem vagyok. Nem akarok nyáltengerben úszkálni!-morogta, majd halkan kiment a szobából.
Edward az ajtónak nyomott, és erősen csókolt.
-Szeretlek.-nyögtem két csók között, majd eltoltam magamtól.-És szeretném, ha bárhogyan is változik az életem, hozzád mindig fordulhassak.
Kerek szemekkel nézett rám, majd elmosolyodott.
-Én is nagyon, nagyon szeretlek!-majd egy puszit nyomott az arcomra.-Valami gond van, hogy ilyeneket mondasz?
-Nem, nincs semmi gond.-ráztam meg a fejemet, majd beletúrtam a hajába.
-Bármikor számíthatsz rám, ezt megígérhetem neked!-mondta mosolyogva.
-Reméltem is.-vigyorodtam el, majd leültem az ágyra.-Lelkizünk egy kicsit?-mondtam szipogva. Nem bírom ezt az egész életet, és elegem van a titkokból, de nem akarom, hogy Edwardnak rossz legyen mellettem.
-Persze, de komolyan, mi baj van?-nézett aggodalmasan, majd leült mellém.
-Olyan rossz, hogy a nagy semmiből hirtelen lett egy apám. Össze vagyok kavarodva.-mondtam könnyes szemekkel.
-Hé, nyugodj meg, én vigyázok rád!-mosolygott, majd megborzolta a hajamat.
Az érzelmek, mint az orkán, úgy kavarogtak bennem. A gyomromban felrepültek azok a bizonyos pillangók, és a szívem a torkomban verdesett. Megint éreztem, ahogyan elönt a melegség attól, hogy ennyire szeret.
********
Az ágyon feküdtünk, és néztük a tévét. A fejem Edward mellkasán pihent, az ő keze pedig a hátamon.
A mai este más, mint a többi. Romantikusabb, és kedvesebb az én emberi szívemnek.
Sohasem akartam vámpír lenni, mégis az lettem. A létezésükről sem tudtam, de nem is akartam.
-Kérsz pop-cornt?-kérdeztem, miközben a mellkasát simogattam.
-Csak akkor ha te is eszel.-nevetett, majd adott egy puszit a fejem búbjára.Felálltam, de nem volt egyensúlyom, ezért megszédülve dőltem vissza az ágyra.
-Minden oké?-hajolt fölém vigyorogva.-Vagy netán levigyelek én?-kérdeztem, majd felállt és a karjába vett, és elindult velem a konyha felé.
-Edward, tegyél le!-csapkodtam a mellkasát, de nem reagált, csak vigyorgott, mint a tejbetök...
Leértünk az étkezőbe, apa állt ott és éppen EVETT?!
-Szia.-motyogtam elpirulva. Megböktem Edwaröt, hogy tegyen le. Rögtön reagált a levegő feszültségére.
-Sziasztok. Jól elvagytok?-kérdezte szokatlanul kedvesen. Ezt nem vártam.-Sajnálom, ha néha goromba vagyok, de nem bántok senkit!-fogta meg nevetve Edward vállát, majd rám kacsintott.-Jó szórakozást!
-Jó fej a faterod, nem tudom miért izgulsz.-motyogta, majd átkarolta a derekam és úgy néztük a pultot. Vagyis ő nézte, én pedig gondolkoztam, hogy hol lehet a pattogatott kukorica.
Felegyenesedtem, mire Edward megfogta a derekam, és felrakott a pultra, majd csókolni kezdett.
Éppen kezdtünk belejönni, mikor Jack ismét feltűnt, és megköszörülte a torkát.
-Nem akarok zavarni, csak csinálok pop-cornt. Kértek?-morogta, miközben mi egymást faltuk.
-Huh, igen, köszi.-mondtam, miközben leszálltam a pultról. Edward elindult felfelé, amíg én egyedül maradtam apával.
-Nem rossz srác, nem hallottam semmit fentről.-monda miközben a zacskót rázta.
-Te hallgatózol?-mordultam rá.
-Nem tehetek róla, hogy jó a fülem.-fordult felém, majd kacsintott. Vigyorogva oldalba löktem.
-Hiányoztál.-motyogtam, majd elmosolyodtam.
-Te is, hidd el!-morogta, majd megölelt. Olyan kellemes volt a tudat, hogy van apám így 20 év után.
-Mennem kell, Edward vár.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Kukorica?-mondta, majd a kezembe nyomta az edényt.
-Köszi.-szipogtam. Elindultam felfelé, és berobbantam az ajtón. Edward kérdően nézett, de elnevettem magam.
Melléugrottam az ágyba a tállal együtt. Életem egyik legfurcsább, de egyben legszebb napja. Ennél jobban nem is lehetett volna fokozni.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám....
-Hallo?-szóltam bele gyanakvóan.
-Szia Bella, itt Kyle!-mondta vidáman.
-Kyle! Szia! Ezer éve nem hallottam rólad! Mi van veled?-hadartam vigyorogva, majd felpattantam az ágyról és járkálni kezdtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése