~Érzelmekkel játszó~8.fejezet

 Csodálatos este volt, azzal, akire mindig is vágytam, mióta tudom az eszem...

Johnt és Ambert otthagytuk kettesben, mert ahogy Ambert elnézem, John nagyon bejön neki. 

Edward hozta az autót, én kissé fázva álldogáltam a bejáratban. Megállt, kiszállt a Jeepből, majd kinyitotta nekem az ajtót. Teljesen, és menthetetlenül beleszerettem. 

-Köszönöm.-mondtam hálásan, majd rámosolyogtam.

-Gyönyörű vagy!-mondta,közelebb lépett, majd egy lágy csókot lehelt az ajkamra. A gyomrom megtelt pillangókkal, ami érdekes, de kellemes érzés volt.

-Szeretlek!-suttogtam. Lehet, hogy túl korán mondtam, de így éreztem. Elmosolyodott, majd újabb csókokkal halmozott el.

-Mennünk kell, nehogy a paparazzók lekapjanak.-kacsintott, majd beszálltam, és elindultunk hazafelé.

Egész úton őt néztem, miközben vezetett, s néha elmosolyodott, mert észrevette, hogy figyelem őt.

Mikor hazaértünk, megint kinyitotta nekem az ajtót.

-Hölgyem!-nevetett.

-Köszönöm, uram!-kacagtam.

Megfogta a derekam, és közel húzott magához. Csak néztük egymást, majd csókolózni kezdtünk. Szenvedélyesen, sokáig csókolt. A romantikus csókcsatát a didergésem zavarta meg.

-Tessék, itt a zakóm.-takarta rám, majd megpuszilta a homlokom.

Egyszerűen nem tudok ellenállni szép zöld tekintetének, megbabonáz akárhányszor csak bele nézek.

A házban felkapcsolódott a villany.

-Mennem kell.-mondtam csalódottan. Nem akartam otthagyni. Megcsókolt, majd elindultam.

-Bella.-fogta meg a karom.-Holnap találkozunk.-vigyorgott.

Bólogattam, majd dobtam egy puszit, s elindultam. Mikor beléptem a lakásba, intettem, és becsuktam az ajtót. Máris hiányzott, pedig még csak el sem ment.

Bementem a fürdőszobába, lezuhanyoztam és fogat mostam. Felvettem a pizsamám, és beugrottam a takaróm alá. 

Az estén gondolkoztam, azon, hogy milyen csodálatos ember Edward. Szerettem őt tiszta szívemből, pedig csak egy csók csattant el közöttünk, vagyis több, de mindegy. Edward tökéletes arcának gondolatával álomba szenderültem...

                                                                               *******

Reggel félkómásan, ám boldogan ébredtem. Átmásztam Amber szobájába, aki már a laptop előtt ült.

-Reggelt Bells!-mondta a képernyőre figyelve.-Mi volt tegnap Eddyvel?

-Hát...-huppantam le az ágyára.Megcsókolt.-böktem ki lényegre törően.

-Úristen!-ugrott fel visítva, majd rázni kezdett.-John is lesmárolt, és woooo!-sikította. Nagyon izgatott volt, sőt, inkább boldog. Szerettem ezt az Ambert, mert teljesen fel tudott dobni, akármilyen álmos is voltam.

Megfogta a karomat, és felrángatott az ágy tetejére, majd  ugrálni kezdtünk.

-Hihetetlen, ami velünk történik!-nevettem.

-Tudom.-vigyorgott.

-PÁRNACSATA!!!-ordítottam, majd elkezdtem egy óriási díszpárnával püfölni Ambert.

-ÓÓ te hálátlan kis ribanc!-vágott hozzám egy sokkal nagyobb párnát.

Ütöttük-vertük egymást, egészen addig, amíg Amber egy akkorát ütött, hogy leborultam az ágyról, pofára esve. 

-Jól vagy?-kérdezte.

-Nem!-mondtam halkan.

Leugrott hozzám, fel akart kaparni a földről, mikor megragadtam az egyik szétcincált tollpárnát, és ütni kezdtem.

-Az anyád picike úristenit!-sikította.

A felhőtlen boldogságunkat Paul zavarta meg.

-Mi ez a visítás?-vakarta meg mérgesen a fejét.

-Semmi.-vigyorogtam.

-Mert az nálad semmi, hogy Edward Grimessal smároltál mi?-nevetett a még mindig ugráló Amber.

-Hogy mit csináltál?-nézett rám kerek szemekkel Paul.

-Csókolóztam Edwarddel.-motyogtam, miközben tetőtől-talpig elpirultam. Paul kissé dühösen kivonult a szobából. Utánaszaladtam, a lépcső aljánál értem utol, és elkaptam a karját.

-Most miért haragszol rám?-kérdeztem.

-Nem lehetsz ilyen hülye, hogy azt hiszed, hogy bármi is lehet köztetek.-mordult rám.

Köpni-nyelni nem tudtam. Nem gondoltam volna, hogy Paul tud ilyen visszataszítóan agresszív lenni.

Megint elindult, de ismét visszarántottam.

-Kérj bocsánatot!-néztem rá gonoszan.

-Majd ha fagy, és ha elhagy!-rántotta ki erős karját az én gyenge szorításomból.

-Mi bajod van most velem?-kérdeztem könnyes szemekkel.

-Veled semmi!-morogta.-Azzal a kis gilisztával van bajom!

-Te belém zúgtál.-néztem komoran magam elé. Nem válaszolt.-Tehát igen.

Felvette a kabátját, majd nagy ajtóbecsapással elhúzott. Dühös voltam rá, ezért utánaordítottam.

-Hogy lehetsz ilyen önző, hogy mások érzéseit figyelembe sem veszed?!-visítottam.

Nem válaszolt, csak sietett tovább. Nem akartam megbántani ezzel, dicsekedni sem akartam, de Ambernek kicsúszott azon az Istenverte pletykás száján.

Elég rosszul esett tőle, akivel azt hittem barátok vagyunk, de ezek szerint többet érzett...