Emlékezetes éjszaka

-Álmodom?-motyogtam, majd megcsíptem magam. Hihetetlen volt, amit láttam, mert sosem voltam még lakosztályban.
Ekkor valami rángatni kezdte a nadrágom szárát. Blaze volt az, az ikrek chihauhauája.
-Jajj, de édes!-mondtam nyávogós hangon.-Gyere ideee!-sipítottam, mire ugatni kezdett.
Levettem a zoknim, és dobálni kezdtem neki, aminek nagyon örült.
-Gondozod te rendesen ezt a kutyát?-kérdeztem gúnyosan. Fapofát vágott, majd csikizni kezdett.
-Állj lee! Hallod? Csikis vagyok!-visítottam, de nem engedett. Lenyomtam a földre, és én is csikizni kezdtem, de magára rántott, és ráestem.
A mellkasán feküdtem, miközben ő a hajamat birizgálta, majd a kezét a hátamra rakta.
 Ekkor hirtelen Edward felpattant, megfogta a kezem és húzni kezdett, a hálószobák felé.
-Hova ráncigálsz?-kérdeztem nevetve. Nagyon jó kedvem volt. 
-Először is zuhanyoz le, mert vizes a ruhád, és szárítkozz meg, majd várlak a Tv előtt. Nem akarom, hogy megfázz.-mondta, miközben betolt a fürdőszobába, majd rám csukta az ajtót. Azt gondoltam, majd bejön  de udvarias volt. Ez tetszett benne a legjobban.
Megfordultam, és ismét az államat keresgéltem. Esküszöm, a fürdőszobában is laknék, olyan szép volt. A csapok aranyból, kristály kilinccsel, volt zuhanyzó, és kád is, a padló pedig márványból. Beszarás, milyen helyen laknak az ikrek, és nem is dicsekszenek vele.
Vetkőzni kezdtem, megnyitottam a csapot -csodás érzés volt még megfogni is- és élvezettel beálltam alá. Hajat is mostam, mivel az is csurom víz volt, a hócsatánk miatt.

Körülbelül 15 perc múlva kimásztam a zuhanyzóból, majd törölközőbe tekertem magam, laza kontyba tűztem a hajam, és úgy mentem ki a fürdőből.
-Itt a száraz...-nem tudta befejezni, valószínűleg elállt a lélegzete. Szégyenlős állapotra váltottam, elpirultam, és összehúztam magam, mint egy kislány.
-Köszönöm.-mondtam vörös fejjel, halk hangocskán, majd elindultam vissza a mosdóba, de Edward megállított.
Megfogta a derekam magához húzott, és csókolni kezdett. Olyan forrón falta az ajkaim, mint még soha.
A levegő sistergett közöttünk, és ezt mindketten éreztük.
Az agyam kattogni kezdett, hogy engedjek-e a gonosz csábításának, avagy ne? 
Nyakába kapaszkodtam, és viszonoztam csókjait. Tolni kezdett az egyik szoba felé, miközben nem szakadt le ajkaimról. Hátranyúltam, és lenyomtam a kilincset, majd bementünk a szobába...
-Johnék?-kérdeztem két csók között.
-Elmentek moziba, majd jönnek.-lehelte, majd ismét ajkaimat támadta meg.
-Akkor van időnk.-adtam meg magamat. A szívem győzött, miközben az agyam erősebb? Hogy van ez? Aztán rájöttem: ez a szerelem.
Rádőltünk az ágyra, és levette a pólóját. Nyál csorgatva néztem izmos hasát, miközben a szoros fekete pólóval küzdött, majd leállt. 
-Tényleg akarod?-kérdezte kiskutya szemekkel. 
-Téged akarlak!-mondtam kacéran, majd megfogtam a félig levett pólóját, és magamhoz rántottam.
-Kis tüzes...-mondta, majd izzó csókokkal kényeztette ajkaimat.
Egy törölköző volt rajtam, semmi más, ezért nem kellett velem sokat küzdenie. 
A nyakamat kezdte puszilgatni, majd szépen haladt lefelé. Az éjszaka vágtatott, akár csak a mi szerelmünk...

                                                                        *******

Arra ébredtem, hogy patakzanak a könnyeim. Rémálom. Ránéztem a telefonomra, hajnali 3 óra. Edward ott aludt mellettem, akár egy kis plüssmackó. Csodálkozva néztem, hogy lehet ilyen tökéletes. Aztán az esténkre gondoltam, a szintén tökéletes esténkre. Mosolyogni kezdtem, éreztem, hogy kíván őt. MEGINT. Borzasztóan, egyre jobban, hihetetlenül erősen...
Sokáig néztem, ahogy aludt, és az arcát bámultam a holdfényben. Elmosolyodott, biztosan szépet álmodik.
Ekkor kinyitotta gyönyörű zöld szemeit, és kedves mosollyal fürkészte az arcomat.
-Hogy-hogy nem alszol?-kérdezte álmos hangon.
-Jobb programom van, inkább téged nézlek, ahogy álmodban mosolyogsz, minthogy hülyeségeket álmodjak.-mosolyogtam, majd megsimítottam az arcát.
-Gyönyörű vagy.-lehelte, majd felült. Izmai megfeszültek, és ismét elámultam tökéletes testén.
-Nem tudom mit eszel rejtem.-mondtam, majd grimaszolni kezdtem. Nevetni kezdett rajtam.
-Mert te normális vagy, nem vered nagy dobra, hogy ismersz, vagyis hogy járunk, és egyébként is gyönyörű vagy. Te nem így gondolod?-mondta, majd aggodalmas fejet vágott. Ezen én kezdtem el röhögni, mert olyan rossz lett volna neki fapofával mondani, hogy nem.
-Hát, ne..-a számra tapasztotta ajkát, és csókolni kezdett. Nem akarta hallani, hogy utálom magam, ezért közbelépett. Már körül-belül egy hónapja ismerjük egymást, de még mindig nem tudunk egymásról mindent.
-Nekem te vagy a tökéletes, és nem nyitok vitát.-mondta, majd kezével a paplanra csapott.-az ülést berekesztem.-most pedig megbüntetlek!-mondta, majd csókolni kezdett.
-Bíróúr, kérem, nem tehetem valahogyan jóvá?-kérdeztem kacéran.
-Valahogy biztosan!-mondta, majd megindult felém, de ekkor csörögni kezdett a telefonom.
-Ki hív ilyenkor?!-mondtam idegesen, majd felvettem.-Halo? Itt Bella Jones.
-Szia kicsim, ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak.-anya szólt bele álmosan a telefonba.
-Szia! Baj van?-kérdeztem idegesen.
-Van egy kicsi.-mondta aggodalmasan.-Paul kórházba került, és nagyon fáradt vagyok, szóval azért hívtalak, hogy bejönnél felváltani engem? Mert az orvosa azt mondta, hogy valakinek mellette kell lennie, különben felmegy a vérnyomása, és az nem tesz jót neki.
-De anya, tudod, hogy én nem vagyok vele olyan jóban.-mondtam, miközben észrevettem, hogy Edward az arcomat fürkészi, ész próbálja kideríteni, hogy mi gond van.
-Kérlek, nem olyan nagy dolog, amúgy is alszik, nem fog zavarni.-mondta fájdalmasan. 
-De miért te vagy bent nála? Miért nem a szülei, vagy a barátai? Miért nekem kell bevonszolnom magam hozzá, a hóesésben, a csúszós úton, hogy nehogy felmenjen a vérnyomása?!-fakadtam ki dühösen. Elegem van Paulból, hogy mindig a legjobb pillanatomban zavar meg. Amúgy is, még mindig haragszom rá a csók miatt, és kicsit sem akarom bámulni a pofáját, vagy ahogy szembesít vele, hogy miattam lett baja. 
-Bella, ne hisztizz, hanem amilyen gyorsan tudsz, gyere be a kórházba, mert muszáj hazamennem. Csak ma estéről van szó, se több, se kevesebb.-mondta mérgesen.
-Jó, tíz perc és ott vagyok.-adtam meg magamat, majd kinyomtam.
-Mi gond van?-kérdezte ijedten Edward.
-Jaj, semmi, csak Paul kórházban van, és be kell mennem hozzá, mert anyunak haza kell mennie.-motyogtam hűvösen.
-Beviszlek kocsival, nehogy megfázz.-ajánlotta fel, majd beletúrt a hajamba. Ez a csodás éjszakánkra emlékeztetett.
 Megfogtam a hajamban lévő kezét, és erősebben odanyomtam, majd becsuktam a szemem, és csókolni kezdtem ajkait. Egy ölelkezős csókkal viszonozta, majd felkapott, és lerakott a padlóra.
-Mennünk kell.-mondta szomorúan, majd elindult kifelé a szobából. Egy szál gatyában volt, s miközben kifele gyalogolt, eltűnődtem, hogy milyen formás a feneke. 
Aztán elindultam én is, felvettem a kabátom, a csizmám, és kimentünk a lakosztályból.
Edward már hívta a liftet. 
Miközben várakoztunk, úgy döntött, addig kicsit kényeztet finom csókjaival. Teljesen megfeledkeztünk magunkról, mikor valaki megköszörülte a torkát. Egy idős pár volt, akik a liftből bámulták a csókcsatánk.
Edward nem zavartatta magát, megfogta a kezem, és behúzott a liftbe, majd édes mosollyal rám pillantott. 
A lift lassan ment lefelé, de mindenhol megállt, és be is és ki is szálltak a liftből. Az 5. emeletnél azonban egyedül maradtunk.
Megfogtam a kabátját, és magamhoz rántottam, majd csókolni kezdtem. Tetszett neki a helyzet, mert követte a nyelvem mozgását. 
-Jól csókolsz!-lehelte két csók közt.
-Te sem panaszkodhatsz!-vigyorogtam.
Ekkor kinyílt a liftajtó, majd Johnt és Ambert találtuk magunk előtt.
-Sziasztok.-mondtam elpirulva.
-Milyen volt a mozi?-kérdezte Edward, John vállát megveregetve.
-Olyan, amilyen nektek az esti krimisorozatok!-cukkolta Edwardöt a bátyja.
-Akkor jó film volt!-kacsintottam Amberre.
-Majd mesélek!-suttogta, majd beléptek a liftbe.
-Ja, egyébként hova mentek?-kérdezték egyszerre.
-Paul kórházban van, és muszáj bemennem hozzá.-mondta hűvösen.
-Jobbulást neki.-mondta kedvesen John.
-Annak a szemétnek?!-bökte meg Amber.
-Jól van na, nem kell szétszedni! Nem ismerem, csak kedves akarok lenni.-mondta John sértődötten.
-Oké, bocsi!-mondta szomorúan Amber.
-Nekünk menünk kell, kacsintottam, majd elindultunk.
Bizarr volt ezt végignézni, ahogy elmondtuk egymásnak azt, hogy mi volt ma este.
Kimentünk a hátsó ajtón, az autóhoz, majd letakarítottuk.
-Járhatóak az utak, úgyhogy nem lesz gond eljutni a kórházig.-mondta biztatóan Edward.
-Megfagyok! Nem baj ha beülök?
-Dehogy is.-mosolygott.
Bevágódtam a kocsiba, és bekapcsoltam a fűtést, és a rádiót. Hajnali hírek, amelyben a nagy hóról beszéltek.
A hírek helyett érdekesebbek voltak a saját gondolataim, amik az éjszakánkról szóltak...