Zene szól! 9.fejezet

Az ágyon ültem, és azon gondolkoztam, hogy mi ütött Paulba. Mert ha szerelmes belém, akkor miért nem lépett? Mire várt?
-Min gondolkodsz?-huppant le mellém Amber.-Látom, hogy valami bánt.-aggodalmasan figyelte az arcom.
-Csak Paul.-éreztem, hogy egy meleg könnycsepp gördül le az arcomon.
-Naa, ne sírj! Hallod, ott van neked Edward! Ne foglalkozz ilyen bunkókkal, nem éri meg!-biztatott mosolyogva.
-De ez olyan rossz volt, mert nem tudtam, hogy tetszem neki...-keseregtem.
-Mindegy, ne is gondolj rá.-rázta meg a fejét. Egyszerre sóhajtottunk.
-És mi van veled és Johnnal? Volt valami tegnap?-mosolyogtam. Elpirult.-Tudtam! Ez egy mese.-nevettem.
-Az.-nézett rám kerek szemekkel, és fülig ért a szája.
Megcsörrent a telefonom, Edward volt. Elvigyorodtam, és felvettem.
-Haló!-csipogtam bele a telefonba. Kicsit megijedtem a saját hangomtól, ezért visszavettem a cukiságfaktoromból.
-Szia szépségem!-nevetett bele a telefonba.-Hogy vagy?
-Hát, most hogy hallom a hangod, tökéletesen!-kacagtam.
-Csak azért hívlak, hogy nincs-e kedvetek eljönni egy koncertre?-kérdezte félénken.-John is szeretné látni Ambert, és én is téged. Első sorból csorgathatjátok a nyálatok!-ugratott. Amber is hallotta, mert ott ült mellettem, és kagylózott.
-Na de Edward! Nem gondolod, hogy van jobb dolgunk?-kiáltottam Amber Edet cukkolva.
-Szóval a lényeg, vegyetek fel valami lazát, és fél óra múlva ott vagyunk. -mondta olyan cuki és kérlelő hangon, hogy azt hittem, elolvadok.
-Oké, várunk! Puszi!-mondtam vigyorogva, majd letettem.-Azt hiszem, Jó esténk lesz!-suttogtam Ambernek.
-De mennyire!-kacsintott.
-Mit kéne felvenni?-nyitottam ki a szekrény ajtaját.
-Valami szexit.-állt mellém Amber.
-Egy koncertre? Nem hinném...- pislogtam.
-Miért ne? Akarod, hogy összeszedjelek?-kérdezte izgatottan.
-Talán?-kérdeztem félénken, mert tudtam, hogy ezt nem úszom meg úgy, ahogy én szeretném.
Megfogta a kezem, és berángatott a fürdőbe.
-Zuhanyozz, és addig minden előkészítek!-parancsolta, majd elviharzott.
Levetkőztem, és csiga-lassan bemásztam a fülkébe. Megengedtem a vizet, és aláálltam. A forróvíz jót tesz a rosszkedvemnek, főleg a Paulos incidensnek...
Kimásztam a zuhanyzóból, magamra tekertem egy törölközőt, és a tükörbe néztem. Hihetetlenül érdekesnek találtam magam, mert olyan boldog fejet vágtam. Végre úgy éreztem, hogy boldog vagyok.
Kiléptem az ajtón, és szemben találtam magam Paullal. A falnak támaszkodva végigmért.
-Szia.-mondtam érzéketlenül. Nem válaszolt.- Paul, kérlek ne tégy úgy mintha nem léteznék!-mordultam rá.
-Szóval azt akarod, hogy figyeljek rád?-nézett rám szemével, de a teste mozdulatlan volt.
-Ha megtisztelnél!-pislogtam zavartan.
-Rendben.-mondta robotosan, mintha ez lett volna a terve.
-Jó.-mondtam idegesen. És elindultam, ám megfogta a karomat, visszarántott és csókolni kezdett. Behunytam a szemem, majd teljes erőmből lökni kezdtem.
-Paul, hogy képzeled?!-ordítottam torokból.Könnyezni kezdtem. Bementem a szobámba, és izomból becsaptam az ajtót.
Amber bent állt, és kerek szemekkel nézett.
-Mi van?-mordultam rá krokodilkönnyek közt.
-Semmi, csak kérdezni akartam, hogy sminkelhetlek?-kérdezte, mint aki semmit sem látott.
-Jézusom, mi történik velem!-fogtam a fejemet, és próbáltam letörölni a könnyeket.
-Nyugii, sss, sss.-ölelt át, miközben próbált ringatni, de túl gyors volt ahhoz, hogy megnyugodjak.
-Mindjárt itt vannak, készülődjünk!-szipogtam.
Befonta a hajamat, natúr sminket dobott rám, és olyan cukinak éreztem magam, m int még soha...

                                                                     ***********


Mikor végeztünk, Paul már nem volt otthon. Nem is baj. Hirtelen dudáltak, és csöngettek egyszerre.
-Ikrek.-motyogtam, majd elindultam ajtót nyitni. Edward volt.
-Szia.-bújtam hozzá. Megölelt, majd egy lágy csókot adott.
-Gyönyörű.-lehelte.
-Ne füllents, az nem szeretem.-motyogtam két csók között.
Ott nyaltuk-faltuk egymást, míg Amber ki nem jött, és el nem indultunk. Beszálltunk a kocsiba.
-Szia John!-veregettem meg a vállát.
-Hali Bellus!-vigyorgott.
-Ha még egyszer így hívsz, kiheréllek!-kacsintottam.
-Pedig arra még szüksége lesz!-csókolta meg Amber Johnt.
-Indulunk!-taposott a gázba John.

Rajongók százai álltak a bejára előtt.
-Hogy megyünk be?-kérdeztem Edwardhöz bújva.
-John?-kérdezte Ed.
-Hát, ami azt illeti, erre nem gondoltunk, de van egy ötletem!-nevetett John.-Óriási bőröndjeink vannak, és mi lenne, ha...
-Azt biztos nem! Nem raktok egy bőröndbe!-mondtuk egyszerre Amberrel.
-Nem is akartunk, csak bújjatok el mögöttük!-nevettek egyszerre.
-Ikrek.-motyogtam.
-Minket meg kell szokni!-vigyorgott Edward. Olyan édes volt.

                                                                     ************
Miután bebravúroztuk magunkat a backstagebe, az ikrek felpörögtek. Rohangáltak, közben csókokat is kaptunk, és 30 perc múlva készen is voltak. Edward ijedten rohant felém.
-John berekedt!-mondta aggodalmasan.-Mit csináljak?-volt egy kis tudásom zenei dolgokkal kapcsolatban, mert zenei általánosba és gimibe jártam.
-Lehet, hogy tudok segíteni.-mondtam félve. Megragadta a kezemet, és húzni kezdett. Berohantunk az öltözőbe.
-Helló.-köszöntem a John körül álló embereknek.
-Tud segíteni.-suttogta Ed Johnnak.
-Az jó.-mondta rekedten.
-Mondd, hogy ááááá!-utasítottam. Belenéztem, és láttam, hogy nincs semmi gázos.
-Egy röpke kérdés. Mikor énekeltél utoljára?-néztem a szemébe.
-Öt perce, mielőtt elment a hangom.-hörögte.
-És az előtt?
-Három napja.-nézett aggodalmasan.
-Akkor itt a baj. Szoktatok beénekelni?-kérdeztem Johnra, majd Edwardre nézve.
-Nem-igen.-mondták kórusban.
-Akkor most muszáj lesz.-néztem rájuk aggodalmasan, majd elkezdtem őket tanítani.
Ami azt illeti, elég nehéz volt, mert nem volt mindig tiszta, és nem is figyeltek oda.
-Kész vagyunk!-mondtam a homokomat törölve.-indulhattok!-mosolyogtam.
Edward egy csókkal hálálta meg, amit értük tettem.
Elkezdődött a koncert, életem legjobban várt koncertje...